Vajon rossz anya vagyok? – A szülőség kérdései és a belső kételyek
Minden anya, még a legmagabiztosabb is, időnként elgondolkodik ezen a kérdésen: Vajon rossz anya vagyok? Ez a kérdés a szülői élet természetes része, és bárki átélheti, aki gyermeket nevel. A válasz pedig nem egyszerű – a szülőség egy folyamatosan fejlődő, bonyolult igen megterhelő folyamat. Tehát ha néha kételkedsz a saját édesanyai szerepedben, ne aggódj! Egyáltalán nem vagy egyedül.
A belső kételyek és az elvárások
A társadalom gyakran arra késztet bennünket, hogy ideális anyáknak mutassuk magunkat. És hogy mit is értek társadalmon?
Nézz körül! A különböző közösségi média felületek tele vannak olyan bejjegyzésekkel, videokkal, ahol a pasztell színű tökéletes otthonban egy tökéletes még pasztellebb babaszoba, amiben egy tökéletesen boldog anyuka játszadozik a tökéletes, mosolygós, soha nem síró, mindig jól táplálható, éjszakát átalvó kisbabájával.
És máris rosszul érzed magad. Mert a te életed nem ilyen. Valahogy neked a tökéletes pasztell szoba nem fontos. A te kisbabád sokat sír. A te kisbabád nem akarja elfogadni az anyatejet. A te kisbabád az ötödik tápszert eszi és ez sem válik be. A te kisbabád elfordítja a fejét minden egyes alkalommal, amikor a kanalat meglátja. A te kibabád tízszer ébred éjszaka. És nem alszik nappal sem.
Akkor vajon kivel van a baj?
Aztán jönnek a rokonok. És megkezdődik a "Bezzeg az én időmben!" és az "Én is úgy csinálta és hidd el, bevált!" kezdetű mondatok. Vagy az "Én három gyermeket felneveltem, csak jobban tudom!" Így gyorsan megtudod, hogy alkalmatlan vagy a gyermeknevelésre. Semmi esélyed! Egyedül nem fog menni!
Majd jön egy szakember, aki apró kis megjegyzésekkel megerősíti a tökéletlenséget: "Hát! Hízhatott volna többet is!" Vagy a "Már rég csak három óránként kellene ennie!"
Aztán jönnek a magukat szakembernek nevező nem szakértők, akik rendszerint arról ismerhetők fel, hogy az igazi szakemberek tekintélyét próbálják ellehetetleníteni, szaktudását lekicsinyíteni. Ekkor már biztos közel az őrület, hiszen nem tudsz eligazodni a rengeteg igaz, hamis, igaznak vagy hamisnak vélt információ között.
Irreális elvárások
A legjobb anya elvárásai sokszor irreálisak: tökéletes egyensúly a munka és család között, folyamatos szeretet és figyelem a gyermekeink számára, emellett pedig a személyes vágyaink és szükségleteink háttérbe szorítása. A tökéletes anya képe mindent tud, mindent kézben tart, és minden pillanatban boldog, kiegyensúlyozott.
De mi van akkor, ha nem így érzünk? Mi van, ha a napi küzdelmek, a kimerültség, a stressz és a fáradtság miatt időnként kételkedünk magunkban?
Hát tudd meg!
Teljesen normális, ha a fenti sorokat megkönnyebbüléssel olvastad!
A szülők többsége, különösen az anyák, időről időre megkérdőjelezik a saját teljesítményüket és szerepüket. Sokszor összezavarodnak. Akkor most nő vagyok, anya vagy feleség? Hogy lehet ezt mind egyszerre csinálni? Miért érzem azt, hogy nem vagyok képes ezt átlátni?
És miért érzem azt, hogy egyedül vagyok? Hogy rossz vagyok? Hogy nem tudok egyik szerepemben sem igazán kiteljesedni? És miért van lelkiismeret furdalásom?
És ez miért pont velem történik meg? A barátnőmnek olyan tökéletes élete van!
És meg is érkeztünk!
Miért érezzük azt, hogy "rosszak" vagyunk? Íme az okok:
Kimerültség és túlterheltség:
A szülőség nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag is nagyon kimerítő. A hosszú éjszakák, a folyamatosan változó napirendek, és az, hogy mindig mindenkinek segíteni próbálunk, könnyen elvezethet ahhoz, hogy úgy érezzük, nem tudunk mindent elvégezni.
Az önálló igények háttérbe szorítása:
Anyaként gyakran úgy érezzük, hogy mások igényei mindig előbbre valók, és elfelejtjük figyelembe venni saját szükségleteinket. Ez a folyamatos áldozatvállalás végül fáradtsághoz és frusztrációhoz vezethet, ami miatt bűntudatot érezhetünk.
A tökéletes anya mítosza:
A közösségi médiában és a társadalomban elvárt ideális anya képe gyakran túlzottan idealizált. Amikor nem tudunk megfelelni ezeknek a normáknak, könnyen érezhetjük, hogy nem vagyunk elég jók.
Belső kritikák és összehasonlítások:
Az anyák hajlamosak összehasonlítani magukat másokkal – más anyákkal, barátokkal, családtagokkal, vagy a közösségi médián látott szülői mintákkal. Ez a folyamatos összehasonlítás negatívan befolyásolhatja önértékelésünket és belső kritikát ébreszthet.
Vajon jó feleség és nő is vagyok?
Hogyan is kezeld a kételyeidet?
Ismerd el a saját érzéseidet!
Az első lépés annak megértése, hogy a kételyek teljesen természetesek. Ha úgy érzed, hogy nem vagy tökéletes anya, az nem jelenti azt, hogy nem vagy szerető és gondoskodó. Ezek valódi érzések! A tieid, érdemes őket komolyan venni.
Ugye tudod, hogy nem kell ezzel egyedül maradnod?
Állíts fel reális elvárásokat!
A szülőség nem arról szól, hogy tökéletesek legyünk. Fontos, hogy elengedjük a tökéletes anya képét, és inkább az "elég jó" anya modelljére törekedjünk. Minden anya más, és minden család dinamikája egyedi. Ahogy minden gyermek is más. Pontosan ezért nem lehet általános recepteket adni.
Ne félj segítséget kérni!
Ha úgy érzed, hogy túl sokat vállalsz, keresd a támogatást másoktól – legyen szó a partneredről, barátokról, családról vagy akár szakemberekről. A szülőség nem egyedül történik, és a segítségkérés nem a gyengeség, hanem az erősség jele. Hogy képes vagy konfrontálni a nehézségeiddel.
Ne hasonlítsd magad másokhoz!
Minden család más, és minden gyermek más szükségletekkel rendelkezik. Ne hagyd, hogy mások élete és megoldásai téged kétségbe ejtsenek. Az a legfontosabb, hogy a saját gyermeked számára te vagy a legjobb anya, még akkor is, ha nem vagy tökéletes. Bár szerintem minden gyermeknek a saját anyukája a tökéletes!
Vedd észre a kis győzelmeket!
A szülőség tele van apró, de fontos győzelmekkel. Minden egyes nap, amikor sikerül megoldanod egy problémát, amikor türelmes tudsz lenni, vagy amikor időt találsz magadra, az mind a te érdemed. Ünnepeld meg ezeket az apró dolgokat, és ne hagyd figyelmen kívül a saját eredményeidet.
Tanulj az anyaságról!
Sokan azt hiszik, hogy a szülésre és anyaságra felkészítés az azt jelenti, hogy összeállítjuk a babakelengyét, átbeszéljük a szülést, milyen vizsgálatok lesznek. És ennyi. Valójában – legalábbis nálam – a hangsúly azon van, hogy hogy ne kelljen megélned mindazt, miről eddig írtam. Ehhez azonban ismerned kell a női test és lélek, a család kialakulása, a gyermek fejlődése témaköröket. Hiszen ha tudod, hogy miért sírnak a kisbabák olyan sokat az első hónapokban, akkor nem fog úgy felzaklatni. Ha tudod, hogy hogy változik a te tested és lelked a szülés körül, akkor nem ijedsz meg egyébként esetleg tényleg ijesztő dolgoktól.
A végső válasz: Nem, nem vagy rossz anya!
A szülőség tele van kérdésekkel, kétségekkel és kihívásokkal, de az, hogy időnként kételkedsz magadban, nem tesz téged rossz anyává. A legfontosabb, hogy szeretettel és elkötelezettséggel nevelj, és felismerd, hogy minden egyes nap új lehetőséget kínál a fejlődésre. Az anyaság nem a tökéletességről szól, hanem a szeretetről, az együttérzésről és a tanulásról. Te nemcsak egy anya vagy, hanem egy ember is, aki igyekszik mindent megtenni a legjobb módon – és ez már önmagában is csodálatos.
Ha legközelebb megkérdezed magadtól: "Vajon rossz anya vagyok?" emlékezz arra, hogy a válasz mindig: NEM – te vagy a legjobb, akinek lenni tudsz, és ez elegendő.
Az én miértem...
Tudod, többek között ez vezetett engem a hivatásomhoz!
Nekem nagyon jó lett volna, ha van valaki, akit tényleg érdekel, hogy mi van velem. Jó lett volna, ha van egy olyan objektív személy, akinek kellő szaktudása van ahhoz, hogy használható segítséget tudjon nyújtani.
Ugyanakkor vágytam arra, hogy valaki megértse, sőt, elhiggye, hogy nem vagyok jól a bőrömben akkor, amikor egyébként mindenki ezt várja tőlem.
Azt szeretném, hogy neked legyen valaki! Keress meg!
